"Elvégeztem, amit lehetett.
Vittem innen odébb testemet.
Nem kérdeztem eddig: éltem csak;
nem tűrhetem már, hogy létem vak.

A világnak erdős szőnyegén
értelem jár. Ez a szövevény
tartalmat rejt érzem, mélyen van
s mielőtt még tudnám, végem van.

Vésve van bár minden faágon,
hanem azt a vésést nem látom.
Írva is van minden levélen,
hanem azt a írást nem értem.

Nyílj meg világ, vígan tárulj fel,
titkaid sorban áruld el.
Felhőidet fényben áztassad,
a magasból tiszta választ adj.

Mutass jelt az ösvény szép végén.
Rövidebb az időm, mint vélném.
Ha kérdőn hajol majd fölébem,
mit sugok a halál fülébe?"

1939