egy szomorú szerelmes bánata...
"Feküdnél holtan, hidegen
s alkony sápadna Nyugaton.
Eljönnél hozzám s sziveden
megnyugodhatna bánatom.
Jó lennél, megbocsátanál,
hiszen halott lennél, halott:
nem ugranál föl hidegen
s szeszélyesen mint vadmadár.
Tudnád hogy a csillagos ég
szőtte magába hajadat.
Óh bár halott lennél, halott
a lassan sápadó bus ég
s hervadó bus szirmok alatt."
Fordította: Babits Mihály
1930-Nyugat
Utolsó kommentek