'48 emlékére
A fölkelt nép igazságos haragja
Milyen nagyszerű, milly dicső lehetett,
Hatalmas lángok óceánja volt az,
Mely elsugárzik a világ felett.
E lángokat nem orv kezek gyújtják,
Hogy fölvernék a csendes éjszakát,
S porrá égessék a lombot, s virágot,
Melyet a szorgalomnak fája ád.
E lángok fénye, tündöklő sugára,
Mint a kelő hajnalnak lángja, szent,
Melyet fáklyául a sötét világnak
Az isten keze gyújtott odafent.
Szent fáklya ez tinektek, nemzetek,
Mely elvezet az éj homályiból;
Reá tekintsetek, ez megmutatja:
Hogy a boldogság útja merre, hol.
Milyen nagyszerű, milly dicső lehetett,
Hatalmas lángok óceánja volt az,
Mely elsugárzik a világ felett.
E lángokat nem orv kezek gyújtják,
Hogy fölvernék a csendes éjszakát,
S porrá égessék a lombot, s virágot,
Melyet a szorgalomnak fája ád.
E lángok fénye, tündöklő sugára,
Mint a kelő hajnalnak lángja, szent,
Melyet fáklyául a sötét világnak
Az isten keze gyújtott odafent.
Szent fáklya ez tinektek, nemzetek,
Mely elvezet az éj homályiból;
Reá tekintsetek, ez megmutatja:
Hogy a boldogság útja merre, hol.
Utolsó kommentek