nemcsak manapság utálják páran az egyházat
Ki ez az impotens és steril tünemény itt,
Akivel a hülyék fejét telebeszélik?
E rút bálvány, kiről a sok gaz pap papol?
Még engem hivogat e szektás juhakol?!
Én megtartom szavam – és esküszöm az égre,
Hogy e delirium s rossz viccek szüleménye,
Ez az undoritó és fura szörnyeteg
Szivemre semmilyen hatással nem lehet.
Hogy epikureus lelkem, ha el kell menni,
Az istentagadás kebelén lehelem ki,
És az isten neve az ajkamat soha
Másképp nem hagyja el, csak mint blaszfémia.
Hiú illúzió, megvet s utál lelkem,
Olvasd e sorokat, ha nem vagy biztos ebben!
Bár léteznél, ha csak néhány pillanatig,
Hogy éreznéd igazán a sértés nyilait.
Ki vagy te rémalak, miféle kreatura,
Te hátborzongató isten-karikatúra?
Akit sem látni, sem felfogni nem lehet,
Kitől a balga fél, a bölcs nevet,
Kit eredménytelen keres a szem s az elme,
S vad kultusza nemünket úgy megtizedelte,
Hogy a dühös Themisz, s az elmúlt ezer év
Háborúi le nem csapoltak annyi vért?
Hiába elemzem filozófus eszemmel,
Kezemből kicsúszik e mennyei gazember!
Vallásotokban mást nem látni semmiképp,
Mint ellentmondások tisztátlan tömegét;
Így hát a kritika fegyvere nem is fogja,
A földi gyönyörök buzgását visszafogja,
Anyja a félelem, dajkája a remény,
És fel nem foghatom eszemmel soha én,
Mint lett, míg lassudan formálták ügyes kézzel,
Terror és bódulat, korbács és kábítószer,
Alkalmas eszköze ügyes gazembereknek
Balvégzetünk ura, akit mindenki retteg,
A mi kegyetlen és iszonytató atyánk,
Ki öli fiait durva hóhér gyanánt,
S az ő szokásaihoz igazodhatunk csak,
Kiszolgáltatva vad szeszélyének magunkat,
Ki ránk sújt, hogy legyen mit jóvátennie?
Ime – ez a papok ostoba istene!
1787
Petri György fordítása
u.i.: Ez a versnek csak az első versszaka, amennyiben bárkinek is tetszik, akkor csak írjon egy kommentet és felrakom a többit is tüstént.
Utolsó kommentek