Napi Vers

- Erdő, erdő rengeteg,
Hogy folyik az életed,
Mert sok idő elszaladt,
Mióta nem láttalak,
S mióta lábam bejárt
Messze földet , hét határt.

- Mint rég, úgy folyik sorom,
A zimankót hallgatom,
Hogy' szaggatja ágaim,
Eldugja patakjaim,
Torlaszolja útjaim,
És elűzi dalaim.
Mint rég, úgy folyik sorom
Forrás táján hallgatom
Nyáron a dojnát, melyet
Én adtam mindenkinek,
S míg a korsajuk telik,
Asszonyok énekelik.

- Hej, szelíd folyóju erdő,
Az idő megy, az idő jő,
Te vénülni mégse fogsz,
Egyre csak fiatalodsz.

- Az idő? Évezred óta
Nézek csillagfényü tóba,
S mostoha vagy jó időben
Lombom, ágam zúg a szélben,
S jó idő vagy mostoha,
Nékem folyik a Duna.
Csak az ember változó,
A világban bujdosó.
De helyünk mi el nem hagyjuk,
Változatlanul maradtunk:
Folyamaival a tenger,
A föld sivatag terekkel,
Holdvilágostul a Nap,
Erdőstül a sok patak.

(1967/1974)

Jékely Zoltán fordítása

Van-e nálatok alkohol? Nálunk a városban nincs sehol.
Van-e ott könnyűvérű nő? Nálunk nincsen, csak térerő.

Vannak-e arra dílerek? Nálunk a tehén ad tejet.
Az utcán laknak-e emberek? Nálunk csak az, aki szeret.

Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica.
Nálatok laknak-e állatok? Nálunk vannak, de nem nagyok.

Tiszta az udvar, rendes a ház.
Nálatok meg mindenki gáz.
A cica figyel, a kutya vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.

Vannak-e nálatok tengerek? Nálunk csak hullámzó emberek.
Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen rengeteg.

TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.

Gecik-e ott a gazdagok? Nálunk vannak, de angyalok.
A végén meg kell-e halnotok? Nálunk tömve vannak...

...a templomok! Rendes a ház.
Nálatok meg mindenki gáz.
A cica figyel, a apu vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.

Tiszta udvar, és rendes ház.
Nálatok meg, mindenki gáz.
A cica figyel, a kutya vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.

Tiszta udvar.

Sikolts, tébolyult vád!
Embert öltek, amíg aludtam.
Embert akasztottak, míg betakaróztam,
szívük átszúrták.

A kín húsomba vág,
és szégyen éget, mikor ti öltök -
hogy tartsak veletek, mikor ti öltök?
Szíveket döftök át.

Szörnyű csalással
csábítanak titeket, hogy embert öljetek,
pedig az nem lehet, hogy embert öljetek!
Szégyen és vád mar.

Én a próféta szavával mondom,
üvöltöm: ne öljetek embert!
Süvöltöm: védjétek az embert!
Elemészt szégyenem, gondom.

1919
Képes Géza fordítás

Csordogál a sárga lámpafény,
Tornyosul a mosatlan edény.

Kenyér, dohány és könyv az asztalon.
Az őrült költő képe a falon.

Emmi számol. Keze ölébe hul..
Szerelemmel és bizalmatlanul

néz rám, ki éhség s vérengző korok
ellen oltalmul verseket írok.

1939

 

A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod. 
 

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél. 

Hálaadása Dávidnak az istennek reá gondviselésiért és táplálásáért

Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezérel engem igaz ösvényében.

Ha az halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő setét völgyén is:
Mert mindenütt te jelen vagy énvelem,
Vessződ és botod megvigasztal engem,
És nékem az én ellenségim ellen
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

Az én fejemet megkenöd olajjal,
És engemet itatsz teljes pohárral,
Jóvoltod, kegyességed környülveszen,
És követ engem egész életemben,
Az Úr énnékem megengedi nyilván,
Hogy mindéltiglen lakjam ő házában.

1606

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

1978

mind e sötét világban vagyunk

Nincs semmim... Így megyek magamban -
          tip-top - szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
          kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,
          olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén,
          és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,
          feszül az ég fejem felett,
s kitárom az örök egeknek
          örök-mezítlen testemet.

1912

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4. Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a föld.
5. Ez a világ első anyagának forrása.
6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.
10. Így teremtették a világot.
11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

i.e. 6000 körül

"Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

1981

"Könnygáz marja torkomat,
Sállal fedem arcomat,
Kardlap cserzi hátamat,
Barátom, mondd merre vagy?

Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?

Refrén:
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható

Meggyalázzák lányomat,
Nemzetem, vallásomat,
Börtön mélyén kínoznak,
Barátom, mondd merre vagy?

Ronggyá ázott ruhámban,
Fegyverek célpontjában,
A fél szemem aszfaltra fagy,
Barátom, mondd merre vagy?

Refrén

Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll."

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."

"Szerethettek volna a nők,
szerethetett volna a tenger,
te mindenütt otthonos és otthontalan.
Lehettél volna Brazilia selyemfiúja,
lokálok helytartója, éjszakákkal karambolozó költő -
mert a vakság hamujában
gyönyörű lábak járnak mindig,
mert a tenger lányai igazi férfiakra várnak.

Boldog, ki el tudtad árulni az édent,
lettél a század partizánja,
emberi lábnyom a járhatatlan őserdőben
szakállas forradalmár,
géppisztolyos szépfiú,
Santa Clara városát mosolyoddal is meghódító.

És Kuba lett a hazád,
mert Kuba volt a forradalom.

Én láttalak és irigyeltelek :
vonult előtted a nyár, mint a tankhadosztály.
Vászon katonazubbonyodban a szabadság veritékezett
s a jövő izzadságszaga csapott orromba akkor,
erősebb volt, mint a narancskerteké.

Havanna boldog volt, mert ismert téged;
Havanna boldog volt, mert el tudtad hagyni őt is.
Havanna sirat most, mert meghaltál helyette is.

Bolívia erdeiben
nem a fejszék beszéltek legszebb nyelven,
nem a fűrész, nem is a madarak.
A fák leadóállomásai
lélegzetvételed sugározták.

A hang, ha elhallgat, hiánya megmarad.
A test, ha megölik, hiánya testté válik:
adni kell neki kenyeret, adni kell neki szabadságot.

Szerethettek volna a nők,
szerethetett volna a tenger,
te mindenütt otthonos és otthontalan.
Véres partizánsapkádat elteszem emlékbe
s most már mindig tudom,
merre bujkálsz."

33

"Aki másokat ismer, tudós,
aki magát ismeri: bölcs.
Aki másokat legyőz, hatalmas,
aki amgát legyőzi: erős.
Aki elégedett: gazdag,
aki előretör, kemény.
Aki gyökerét megőrzi: maradandó -
nem hal halállal, él."