egy dal a kegyetlenné lett világunkról
"Láttam az ördögöt enni kért,
Hát adtak neki hordták a vért.
A kezekben lábak a fejekben tárak,
Aranyat mértek emberért.
Rohanó tüzek, harcra sarcok
Fénytelen szemek, beesett arcok.
A jóllakott még kért - ez rá vall,
A gonosz meg röhögött teli pofával!
Néztem az embert egy vírust láttam,
A föld szívében dögvésszé váltan.
A jósággal szúrt az öreg mohóság,
Derűs mosollyal a jövőt kaszáltam.
Mint Nostradamus ezt mindenki vágta,
De csukott szemmel csak a reményt hágta.
A jóllakott még kért - ez rá vall,
A gonosz meg röhögött teli pofával!
Nézlek téged és magamat látom,
Holdfény tőrömet a szívedbe mártom.
Majd magamba döföm, a létet ellököm,
Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom.
Mielőtt adnál, te kétszer is veszel
A pokol tüzében is győztes leszel
Ha eleged van még kérsz ez rád vall,
A gonosz meg röhöghet teli pofával!
(...)
Lassan az egész lángra lobban
Ostoba szíved lustán dobban..."
2002
Utolsó kommentek